Hans-Ulrich Rudel "A páncélosok réme" (1916- 1982 ) Hans-Ulrich Rudel 1916-ban született Sziléziában, szülei magas beosztású közhivatalnokok voltak. A tanulói évek nagyon kevés sikert hoztak a fiatal Rudel számára. Kemény küzdőszelleme és rendíthetetlen akarata leginkább a sport területén mutatkozott meg, amelyben szép eredményeket ért el. Iskolái befejezése után 1936-ban belépett a Luftwaffe kötelékébe. Először Ju-87 zuhanóbombázóra kért kiképzést, de kérelmét elutasították, és távolfelderítőnek képezték ki. A Lengyelország elleni hadművelet során még távolfelderítő feladatkörben hajtott végre bevetéseket. Harctéri teljesítményéért oktober 11-en másodosztályú vaskereszttel tüntették ki. Ekkor végre megkezdhette a zuhanóbombázó kiképzést, amelyet 1940 májusában előléptetéssel fejezett be. Rudel első éles bevetését, amelyet már Ju-87 Stukával repült, a Szovjetunió elleni Barbarossa-hadművelet során harcolta végig 1941 júniusában.
	A következő hetek során oly sok bevetésen vett rész, és annyi ellenséges harcjárművet semmisített meg, hogy kiérdemelte a Vaskereszt első osztályú fokozatát. Ulrich első igazán kimagasló győzelmét 1941. szeptember 23-án szerezte, mikor egységével a kronsztadi kikötőben állomásozó fekete-tengeri Flotta egységeit támadták. A támadás során a pilóta egy pontos és precíz találattal elsüllyesztette a szovjet Marat csatahajót. "Megvan, eltaláltuk... minden bizonnyal a lőszerraktárt érte a bomba... Felrobban!" - számolt be a géppuskása.
1941 karácsonyára Rudel már túl volt az 500. bevetésén, amely után ismét kitüntették. Az ekkor már tapasztalt pilótát a Luftwaffe vezérkara egy időre kivonta a frontszolgálatból, és kiképzési feladatokkal bízta meg. A Stuka-kadétok oktatása viszont nem nyeri el a férfi tetszését, így 1942 januárjában saját kérésére visszahelyezik a harcoló alakulatokhoz. Visszatérése után nem sokkal, Lovagkereszttel tüntetik ki és parancsnoki beosztást kap.1943 februárjában már túl van az 1000. bevetésén, és lassan élő legendává, a német légierő propagandafigurájává válik. Az új Ju-87 G típussal megszerzett első, harckocsi ellen elért győzelmét Rudel 1943 márciusában aratta Belgorod mellett, mikor egy szovjet T34-est lőtt ki, ezzel is bebizonyítva a típus tankvadászi feladatokra való alkalmasságát. Az új repülőgép azonban nem csak páncélosok, hanem egyéb katonai járművek ellen is hatékonynak bizonyult: még javában zajlott a típus berepülése, mikor a fekete-tengeri flotta ellen végrehajtott támadás során 70 szovjet partraszálló járművet semmisített meg. Pár nappal később kimagasló harctéri teljesítményéért megkapta a tölgyfalombokat is a Lovagkeresztjéhez. A korai sikerek meggyőzték a Luftwaffe vezérkarát és számos páncélvadász századot állítottak fel. Az új hadviselési módszer taktikájának kialakításával Rudelt bízták meg. Az általa kidolgozott módszer lényege az volt, hogy a pilóták hátulról repültek rá a célpontokra és a motortér burkolatát, támadták, amely viszonylag gyengébb páncélozottsága okán képtelen volt ellenállni a 37 milliméteres lövedékeknek.
1943. októberében megkapta a tölgyfalombokkal kiegészített Lovagkeresztjéhez a kardokat is, majd 1944 márciusában, miután sikerrel teljesítette az 1500. bevetését őrnaggyá léptették elő. Rudel egységét mélyen a frontvonal mögött La-5 vadászok támadták meg, és kilőtték az egyik Stukát.
A rádión leadott üzenetből világossá vált hogy a személyzet sértetlenül túlélte a kényszerleszállást. Rudel példát mutatva bátorságából leszállt az ellenség területén, hogy felvegye és a saját területükre, menekítse társait. A laza, felázott talajon a Ju-87 G már nem tudott felszállni így nem volt más lehetőségük, mint hogy gyalog menekülnek a német vonalak felé. A tiszt és bajtársai elérték a Dnyesztr folyót, amely meg volt áradva. Nem volt más esélyük az életben maradásra, mint nekivetkőzni és belegázolni a 600 méter széles hideg folyóba. Hans-Ulrich-on kívül senki nem élte túl. Betegen és sebesülten de egyedül Rudel érte el a német vonalakat. A tiszt visszatért egységéhez, ahol kitörő örömmel fogadták.
	Ulrich emberfeletti teljesítménye nem csak személyes környezetét, hanem feletteseit is lenyűgözte, így március 29-én átvehette a létező legnagyobb kitűntetést a briliánsokkal, kardokkal és tölgyfalombokkal díszített Lovagkeresztet. A katonai előremenetel úgy tűnt, hogy elérte a csúcspontot. Rudel azonban nem óhajtott kevésbé veszélyes beosztásba kerülni,
ragaszkodott a frontszolgálathoz. A pilóta hihetetlen hozzáértését híven példázta, hogy egy hazánkban rendezett katonai bemutatón, amely elsősorban propagandacélokat szolgált, a féri egyetlen lövéssel megsemmisített egy zsákmányolt T34-es páncélost. 1944. március 29-én bátorságáért ismételten kitűntették, méghozzá a direkt számára készített briliánsokkal, kardokkal és tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt arany fokozatával. Rudel folytatta a harcot és további győzelmeket szerzett, ám 1945 februárjában súlyosan megsebesült, mikor egy légvédelmi löveg eltalálta a gépét. A kényszerleszállást követően tábori korházba szállították, ahol az orvosok amputálták egyik lábát. Rudel azonban nem adta fel a küzdelmet és miután egy berlini korházban felépült súlyos sérüléseiből, megtanult műlábbal járni és visszatért egységéhez. A legendás tiszt felettesei nem akarták bevetésre engedni, és az Immelman névvel jelzett 2. Schlachtgeschwader század parancsnokságát bízták rá, amely az egyik legeredményesebb tankvadászokat repülő német egység volt. Hans Rudel utoljára május 8-án emelkedett el a földtől szeretett Stukájával, mikor is átmenekítette életben maradt embereit a szovjetek által ellenőrzött területek felett és megadta magát az amerikaiaknak. A hadtörténelem legeredményesebb csatapilótája összesen 1000 katonai járművet, 150 tüzérségi egységet, 519 ellenséges harckocsit, 70 partraszálló járművet és 11 vadászgépet lőtt ki, de az ő nevéhez fűződik, a Marat csatahajó, illetve két másik haditengerészeti csatahajó elsüllyesztése is. Rudel egymagában olyan súlyos károkat okozott a Vörös hadsereg számára, hogy Sztálin példátlanul nagy összegű 100. 000 rubeles vérdíjat tűzött ki a fejére - a pilóta mégis túlélte a világháborút. Hans-Ulrich Rudel 1982-ben hunyt el Németországban. Földi maradványait Dornhausen temetőjében helyezték végső nyugalomra. "Csak azok az elveszett emberek, akik feladják saját maguk." - mondta egykoron a pilóta, ki soha nem adta fel nézeteit: haláláig Adolf Hitler feltétlen híve maradt. Hans Rudel repülőgépe a Ju-87 G Stuka Hans-Ulrich Rudel a második világháború során 2500-nál is több bevetést harcolt végig. Ezek közül mintegy négyszázat Focke-Wulf 190-essel teljesített, amely géppel 11 légi győzelmet szerzett, kedvenc és legtöbbet repült típusa azonban a Ju-87 G-1 volt.
	A Ju-87 repülőgépet még a harmincas évek végén, zuhanóbombázóként állították hadrendbe: a Stuka nevet a gép jellegzetesen visító hangjáról kapta. 1943-ban, amikor a D típust átalakították G-jelzésű tankvadásszá, a merev főfutóval
szeret Ju-87 már nem számított korszerű repülőgépnek: lassú volt és sebezhető, a frissen felszeret 37 milliméteres gépágyúk, azonban elképesztő rombolóerővel szerelték fel a repülőgépet. Olyan tapasztalt pilóták kezében, mint Rudel is volt, a Ju-87 G tankvadász hamarosan a szovjet páncélosok rémévé vált. Forrás: www.callofduty.hu