Hans-Joachim Marseille
"Afrika csillaga"

(1919-1942)

Hans-Joachim Marseille 1919. december 13.-án született Berlinben, francia származású családban. Az apja vadászpilóta volt a német légierőnél (Luftwaffe) az I. világháborúban. Marseille. Az ifjú Marseille10 éves volt, mikor szülei beíratták a berlini Prinz Heinrich Gimnáziumba. A fiú az első években koránt sem ragyogó tanulmányi eredményei miatt került a tanárok figyelmébe, hanem merész csínytevései miatt. Joachim 1937 húsvétvasárnapján kapta meg érettségi bizonyítványát, majd édesanyjához sietett, hogy megmutathassa neki, és a következőképpen szólt: "Végre beteljesíthetem a legnagyobb álmomat! A légierő tisztje leszek!" A hatályos törvények viszont nem engedték, hogy tanulmányinak befejezése után, közvetlenül a hadseregben szolgáljon. Marseille-nek jelentkeznie kellett, hogy részt vegyen a kötelező alapkiképzésen. A kötelező alapkiképzés, amelynek során megtanulta az alapvető harcászati tudnivalókat, nem okozott különösebb problémát számára. Ez elvégzése után jó minősítést kapott, így kitárultak előtte az általa körülrajongott légierő, a Luftwaffe kapui, és a fiatal, alig 19 éves Hans-Joachim Marseille végre megkapta a rég várt, nagy lehetőséget.

	A második világháború során Hans-Joachim Marseille volt a legeredményesebb nyugati fronton harcoló vadászpilóta. Az ifjú Marseille ehhez mérten nem is kevéssé heves, esetenként meggondolatlan viselkedést tanúsító katona, karrieje kezdetén nehezen uralkodott magán és érzelmein. Az első pár bevetésén, amelyeket az Anglia feletti csatákban harcolt,- bár maga is hét légi győzelmet ért el, de nem kevesebb, mint 4 gépet lőttek ki alóla.
Parancsnoka, Johannes Steinhoff aggodalommal szemlélte katonája ellenmondásos magatartását, és egy szócsatát követően 1941. árilisában fegyelemsértés miatt rövid úton kirakja a még ifjú Marseille szűrét a 4,/JG52-ből. "Marseille igen tehetséges pilót,a de teljességgel megbízhatatlan. Mindenhol barátnői voltak, rengeteg időt töltött velük, és rendszerint olyan fáradtan ért vissza a támaszpontra, hogy nem engedhettem repülni."- nyilatkozta Steinhoff. A Staffel-jét 1941 végén / 1942 elején visszaküldték Németországba, hogy régebbi gépeiket lecseréljék a Bf 109F-4/Trop változatra. Köztük volt az a "Sárga 14" -es is, amivel Marseille híressé vált. Az ifjú Joachim-et áthelyezték az Észak-Afrikában harcoló I./JG27 egység kötelékébe. Új parancsnoka Edu Neumann lényegesen toleránsabban viselkedett az ifjú, alig 20 éves pilótával szemben. Marseille-t megérkezése után alig pár nappal lelőtte egy francia pilóta által vezetett Hurricane vadászgép. Társai ekkor még sokat ugráltatták, hiszen őt saját gép elvesztésével szemben csak hét ellenséges vadászgépet lőtt le. Azonban Joachim szép lassan magára talált. Nem csoda, hogy az önfejű, ám tehetséges vadászpilóta soha egy pillanatig sem habozott megszegni a szabályos vadászeljárást miszerint a lehető legnagyobb sebességgel kell repülni, és lehetőség szerint hátulról kell befogni a célpontot. Marseille megtapasztalta, hogy sivatagi környezetből adódó tökéletes látási viszonyok között nehéz, vagy szinte lehetetlen szabályos rajtaütést végrehajtani, így szabadidejét új taktikák, kitalálására fordította. Az ifjú rengeteget gyakorolt, hogy szokatlan, az ellenfél számára ismeretlen szituációkból is képes legyen támadni, ami a későbbiekben előnyt jelenthet számára. A fiatal pilóta, aki később társaitól kiérdemelte az Afrika Csillaga (vagy a Sivatag Csillaga) nevet, fokozatosan ültette át, új és jobbnál jobb ötleteit a gyakorlatba. "Senki sem tudott úgy harcolni, mint ő. Olyan volt, mint egy művész. Marseille művész volt. Képességeit tekintve ő valahol itt volt fent, mi pedig, mindenki más jóval alatta."-jellemezte bajtársát a háború végéig összesen 36 légigyőzelmet arató Friedrich Körner, a lovagkereszt birtokosa. A sárga tizennégyes számot viselő Me109F pilótája gyorsan magára talált, és nevét a front mindkét oldalán tisztelettel emlegették. 1942 februárjáig 43 brit vadászgépet lőtt le, majd június 5-ig újabb 25, június 18-ig, pedig már további 26 angol gépet semmisített meg. Egyéni csúcsát június 6-án állította fel, amikor alig tizenegy perc leforgása alatt 6 brit Tomahawkot semmisített meg, miközben a kötelékbe tartozó társai egyetlen ellenséges gépet sem tudtak megsemmisíteni. Emellett nevéhez fűződik a huszonnégy óra leforgása alatt elért rekord is: szeptember 1.-én nem kevesebb, mint 17 brit és ausztrál vadászgépet sikerült lelőnie.
Marseille alig töltötte be 22. életévét mikor már birtokosa volt a Lovagkeresztnek, amelyhez 92. légigyőzelme után megkapta a tölgyfalombokat, 101. győzelme elismeréseképpen a kardokat és 125. győzelme után a briliánsokat. A kitüntetések mellett tiszti karrierje is meredeken ívelt felfele: szeptember 24-én kapitánnyá léptették elő,
amely rang a szárazföldi erők századosi rendfokozatával ér fel. (Senki más nem kapta meg ezt a rangot olyan fiatalon, mint ő.) Marseille rövid életének utolsó hónapjaiban, mint egy 54 szövetséges vadászgép felett aratott győzelmet. 1942 szeptember 30-án Hauptmann Marseille (Marseille százados) által vezetett staffel feladata a bombázást végrehajtó Stukák kísérete volt. Az akció során nem kerültek harci kontaktusba az ellenséggel. A bázisra történő visszatérés során, azonban Marseille új Bf 109G-2 vadászgépének motorja meghibásodott és a pilótafülke elkezdett megtelni füsttel, elvakítva és félig megfullasztva a pilótát. Marseille még képes volt súlyos üzemzavarral, küszködő gépével elérni a német vonalakat, de ekkor már lángnyelvek, csapta ki a motorból. Az experte tudta, hogy el kell hagynia a gépét, ezért a hátára fordította a Messerschmittet és kiugrott. A sűrű füsttől azonban nem látott, és oly szerencsétlenül esett ki a gépből, hogy a teste a hátsó vezérsíknak csapódott. Talán túlélhette volna a sérülést, de Marseille ejtőernyője nem nyílt ki. Valószínű, hogy a 22 éves kapitány szabadesés közben szörnyethalt. A JG 27 vadászszázad pilótái és a földi kiszolgáló személyzet tagjai összegyűltek a hősi halált halt, ifjú sátrában, majd újra lejátszották kedvenc zenéjét, a "Rumba a Sul"-t. Hans-Joachim Marseille rövid vadászpályafutása során 158 légigyőzelmet aratott, amelyből 151-et a sivatag felett ért el: az Észak-Afrika egén harcolt bevetések során 101 P-40 Tomahawkot, 30 Hurricane-t, 16 Spitfire-t és négy kétmotorost bombázót lőtt le. Igazi mesterpilóta volt, amelyről 2,42-es csapásmértéke is árulkodik és ezzel az átlaggal a német vadászok listáján az előkelő 16.helyet foglalja el. Marseille mellet az a tény is tanuskodik, hogy legeredményesebb időszakában az általa eltüzelt gránátokból és géppuskalövedékekből minden 15. lőszerre jutott egy megsemmisített brit vadászgép. Adolf Galand a következő szavakkal emlékezett meg róla: "… a vadászrepülés valódi virtuóza volt ő. Egyszerűen senki nem vehette fel vele a versenyt."   Hans-Joachim Marseille vadászgépe, a Messerschmitt Me109F
Marseille győzelmeinek túlnyomó részét a sivatagi üzemeltetésre felkészített Me109F típussal szerezte meg, amely a pilóták által csak Emil néven emlegetett Me109E továbbfejlesztett változata volt. A gép esősorban a motorburkolaton kívülre helyezett levegőbeömlő torokra szerelt, henger formájú légszűrő különböztette meg a hagyományos F változattól.
Marseille repülőgépe a híres sárga 14-es lajstromjelet viselte.
	A légcsavarkúp fehér volt, és a törzs hátsó részére is fehér gyűrű volt felfestve. A motorburkolaton, közvetlenül a sivatagi légszűrő előtt a JG27 vadászalakulat századjelzése volt megtalálható.   Forrás: www.callofduty.hu