A FÖLD BARÁTAI A HÁBORÚ ELLENFELEI
 

    A Föld Barátai határozottan elítéli az Irak elleni háborús készülődést, és aggódva szemléli a fegyveres konfliktus lehetséges humanitárius és környezetvédelmi hatásait. Ezen eshetőségek fényében a Föld Barátai meggyőződése, hogy a háború támogatóinak nem sikerült megfelelően igazolni a katonai lépés szükségességét. Az emberi jogok, a környezetvédelem és a fenntartható társadalom ügye mellett a Föld Barátai elkötelezett a nemzetközi egyezmények, a diplomácia és a tárgyalásos megoldás iránt. A jelenlegi helyzetben propagált megelőző katonai csapás azonban szöges ellentétben áll e célkitűzésekkel, sőt fennáll a veszélye annak, hogy a terrorizmus és az erőszak ördögi körébe kerülve magát a fenntartható fejlődést is veszélybe sodorja, nemcsak a Közel-Keleten, hanem a világ más területein is. Úgy tűnik, a háború kiváltó oka valójában nem más, mint az Egyesült Államok és Nagy Britannia azon törekvése, hogy megkaparintsa a régió olajkészletét. A Föld Barátai szerint az iparosodott országoknak mindent meg kell tenniük a tiszta és fenntartható energiaforrások meghonosítása érdekében. Amennyiben az olajlelőhelyeket végül katonai erővel szerzik meg, az könnyen környezeti igazságtalanságot illetve egy olyan helyzetet eredményezhet, amelyben a források néhány gazdag és pazarló ország kezében összpontosulnak. Így növekedne a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása, ami törvényszerűen az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésével járna; ennek súlyos következményei pedig a kevésbé fejlett országokban éreztetnék hatásukat.
    A Föld Barátai háborúellenes állásfoglalása semmi esetre sem jelenti az iraki elnyomó rezsim támogatását.
 

    Föld Barátai Anglia-Wales-Észak-Íroszág (FoE EWNI) háttértanulmánya az Irak elleni háború környezetre gyakorolt hatásáról, valamint az olaj és a háború kapcsolatáról:

    OLAJ ÉS ÉGHAJLAT

    Az Egyesült Államok és Nagy Britannia háborúra készül Irak ellen. A küszöbön álló akció célja a már létező iraki fegyverkészletek elpusztítása, illetve annak megakadályozása, hogy Szaddam Husszein további "tömegpusztító fegyvereket" állítson elő. Számos elemző egybehangzó véleménye szerint azonban az Egyesült Államok valódi célja, hogy saját ellenőrzése alá vonja az iraki olajmezőket. Az események alakulását alapvetően meghatározza majd az iraki olaj sorsa: kihez kerül, ki húz belőle hasznot. Mindez a kőolaj világpiaci árában is tükröződni fog, így abban is, hogy folytatódik-e a nagymértékű kőolaj-fogyasztás, vagy ehelyett a beruházók figyelme az éghajlatot kímélő, energiatakarékos, és megújuló energiaforrásokra épülő technológiák felé fordul.

    A környezeti szempontból rendkívül ártalmas üvegházhatású gázok kibocsátásának elsődleges oka a fosszilis tüzelőanyagok elégetése.

    Irak rendelkezik a világ második legnagyobb bizonyított kőolajtartalékával, amely körülbelül 112 milliárd hordónyi olajat jelent. Ehhez további 220 milliárd hordó valószínűsíthető, vagy lehetséges lelőhelyekből származó olaj járul, de nem szabad elfelejtkeznünk a hatalmas, feltáratlan iraki olajmezőkről sem. (az USA Energiainformációs Hivatala:
    Rövid elemzés Irakról
    [1]). Mindez a világ teljes kőolajkészletének 10%-a. Az iraki olaj kitermelése az egyik legolcsóbb a világon, mindössze $1 hordónként (az USA-ban, illetve Észak Koreában $4, Szaúd-Arábiában pedig $2,5); másik előnye, hogy kéntartalma is csábítóan alacsony.

    A jelenlegi kitermelés mértéke igen alacsony. Irak infrastruktúrájának jó része romokban hever; a túlszivattyúzás, az elvizesedés, vagy az árvíz miatt számos kút használhatatlan; a legtöbb csővezeték és berendezés állapota meglehetősen lehangoló. Szakértők szerint évi 1 milliárd hordó kitermelése tekinthető "fenntarthatónak", ami a jelenlegi kitermelés mindössze 25%-os növelését jelentené.

    Ezzel szemben Irak területén 417 új kút megnyitását tervezik. Bizony jól jönne ez valakinek. Amennyiben Szaddam Husszein hatalmon marad, az olaj nagy része orosz, kínai, iraki és román vállalatok kezébe kerül. Egyes kommentátorok úgy vélik, hogy 20 milliárd dolláros beruházással öt éven belül évente akár 2,5-3 milliárd hordós kitermelést is el lehetne érni. Sőt, ez még tovább is növekedhet, hiszen Irak 70 bizonyítottan létező olajmezőjéből 55 még mindig feltáratlan.

    Colin Powell amerikai külügyminiszter szerint Irak megtámadása esetén "az iraki olaj felett az iraki nép rendelkezne". Ám arról, hogy kihez folyik az olaj kitermeléséből származó bevétel, és hogy a kitermelt kőolajat hova szállítják, a külügyminiszter nem beszélt [2].

    Az ENSZ szankciók ellenére a közelmúltban Irak, kőolaj-kitermelésének fejlesztése érdekében, számos szerződést kötött, melyekben elsősorban francia és orosz vállalatok voltak érdekeltek. Ezek közül a jelentősebbek a TotalFinaElf; az orosz Lukoil, a Zarubezneft és a Masinoimport; a Kínai Állami Olajipari Vállalat és az Eni. Szaddam Husszein hatalmának
megdöntésével mindez meghiúsulna.

    Sem amerikai, sem brit olajcégek (a Shell kivételével) nem kötöttek ilyen szerződéseket Irakkal. 1998-ban Kenneth Derr a Chevron vezérigazgatója még az iraki olajpiac meghódítására lelkesített (Paul J (2002) Irak: küzdelem az olajért [3]). Nem véletlen tehát, hogy Franciaország és Oroszország aggodalommal szemléli, amint az amerikaiak az iraki ellenállókkal folytatott tárgyalásokon a megkötött szerződéseket sutba vágva próbálnak előnyöket kicsikarni az amerikai olajcégek számára. John Browne, a BP-Amoco vezérigazgatója attól tart, hogy az Egyesült Államok a háború befejeztével teljesen kimeríti az iraki kőolajforrásokat [4].

    A Deutsche Bank egy közelmúltban napvilágot látott jelentése szerint (A bagdadi bazár: olajkincs Irakban 2002. okt. 21. [5]) súlyos érdekellentét alakulhat ki az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai között az iraki háború gazdasági vonatkozásainak kérdésében. Az iraki rezsim leváltása az angol és amerikai olajcégek érdekeit szolgálná, míg az orosz, francia és kínai vállalatok inkább a békés rendezés hívei.

    Mivel az amerikai gazdaság kórosan olajfüggő, érthető, hogy az amerikai nemzeti érdek szempontjából húsbavágó kérdésről van szó. Az iparosodott országok napi kőolajfogyasztása eléri az 50 millió hordót, az USA fogyasztása ennek mintegy 40%-át teszi ki (az USA Energiainformációs Hivatala [6]).
    Az USA Energiainformációs Hivatalának becslése szerint 2020-ra a világ kőolajkereslete a gazdasági növekedéstől függően várhatóan 37-90%-kal emelkedik. Az Egyesült Államoknak ugyanezen időszak alatt évi 3,25 milliárd hordónyi kőolajra lesz szüksége (Az Egyesült Államok elnöke (2001): Nemzeti Energiapolitika: az Országos Energiapolitikai Csoport jelentése: [7]). 1985 és 2000 között a hazai kitermelés csökkenésének és a fogyasztás emelkedésének köszönhetően az Egyesült Államok nettó kőolajimportja megduplázódott. Az Egyesült Államokban felhasznált kőolajnak ma több mint fele importból származik, de 2020-ra ez az arány elérheti a 2/3-ot.
    Amennyiben az Egyesült Államoknak sikerül ellenőrzése alá vonni a 417 új iraki olajkutat, vagy legalábbis azok többségét, a teljes iraki kitermeléssel kiegészült kőolajkészlet bőségesen kielégítenék az emelkedő amerikai szükségleteket.

    Két héttel megválasztása után George Bush amerikai elnök felkérte Dick Cheney alelnököt, hogy dolgozza át az Egyesült Államok energiapolitikáját. Dick Cheneynek, a jelenlegi kormány számos tagjával --Condolezza Rice
nemzetbiztonsági tanácsadóval, illetve a kabinet két másik tagjával-- együtt komoly kőolaj- és gázipari kötődései vannak. Nem meglepő tehát, hogy 2001. májusában az alelnök jelentésében a következő végkövetkeztetést olvassuk:
    "az energiabiztonságot az Egyesült Államok kereskedelem- és külpolitikájának legfőbb célkitűzésévé kell tenni." [8].
    A jelentés készítői átfogó stratégiát dolgoztak ki az USA energiabiztonságának növelésére, ezenkívül részletes javaslatokat fogalmaztak meg csaknem valamennyi olajtermelő régió számára. Az előrejelzések szerint 2020-ra a világ kőolajtermelésének fele-2/3-a a Közel-Keletről származik. Ez utóbbi a jövőben is "kulcsszerepet játszik az Egyesült Államok érdekeinek érvényesítésében", továbbra is olyan terület marad, amelyet "az amerikai nemzetközi energiapolitika megkülönböztetett figyelme övez."

    2001-ben Tony Blair is elrendelte országa energiapolitikájának újragondolását. Az intézkedés nyomán született dokumentumból megtudjuk, hogy "az Egyesült Királyság a jövőben kénytelen lesz megnövelni a külföldről behozott kőolaj és földgáz mennyiségét", illetve, hogy "mivel a brit gazdaság egyre inkább ki lesz szolgáltatva az európai és más külföldi piacok változásainak, az energiaszükséglet és a külpolitika integrációjára van szükség". 2003. januárjában a brit nagykövetségek magas rangú tisztviselőinek adott tájékoztatóján Jack Straw brit külügyminiszter megnevezte Nagy Britannia külpolitikájának 7 stratégiai célkitűzését, melyek között a "brit és külföldi energiaszükségletek biztosítása" a hatodik helyen szerepelt [9].

    Durva leegyszerűsítés lenne azt mondani, hogy a készülő második Öböl-háború "kizárólag az olajról szól", hiszen számos bel- és külpolitikai szempont is szerepet játszik benne. Az mindenesetre világos, hogy az olajlelőhelyek biztosítása, és az energiabiztonság az amerikai külpolitika fő mozgatórugói. Az amerikai gazdaság kóros olajfügése eltorzítja a kormány külpolitikáját, minek köszönhetően az Egyesült Államok képtelen higgadtan kezelni a Venezuelában, vagy a Szaúd-Arábiában felmerülő problémákat, ezzel pedig nemcsak bolygónk éghajlatát, hanem a globális biztonságot és békét is veszélyezteti.

    Soha nem volt ennyire égető, hogy az Egyesült Államok és az egész világ véget vessen a fosszilis tüzelőanyagok uralmának. Bush elnök súlyos politikai hibát követett el, amikor új energiapolitikát dolgozott ki, majd, mint a csukott szemmel vezető sofőr --padlógázzal és lenyűgöző magabiztosságot mutatva-- rossz irányba indult el. Ennek várható következményei: egy második Öböl-háború, nemzetközi válság, egyszóval teljes káosz.

    AZ IRAKI HÁBORÚ KÖRNYEZETRE GYAKOROLT HATÁSA

    Eddig keveset hallottunk az esetleges Irak elleni támadás környezetre és társadalomra gyakorolt hatásairól. Mielőtt azonban a háborút megindító végső döntés megszületne, érdemes röviden kitérnünk annak potenciális környezeti, társadalmi, és a civil lakosságot érintő következményeinek gyakorlati és morális aspektusaira. Sem a brit, sem az amerikai kormány nem tett nyilvános erőfeszítést a kockázatok felmérésére, illetve nem adott kellő magyarázatot arra, hogy a támadás pozitív hatásai mellett miért törpülnek el annak negatív következményei.

    Természetesen egy háború eseményeit lehetetlen előre megjósolni. Senki nem tudja bizonyosan, hogy hosszú, vagy rövid lesz, hogy az amerikaiak könnyen, vagy csak nagy véráldozat árán érik el katonai céljaikat. A kockázatok felmérése éppen ezért nem könnyű feladat, és még a legjobb esetben is csupán fogódzópontul szolgálhat. Ajánlatos azonban visszatekinteni az 1991-es Öböl-háborúra, és megvizsgálni a konfliktus során keletkezett károkat.

    Először is, az ipari és katonai létesítmények (például hadi üzemek, kőolaj-finomítók) bombázása súlyos vegyianyag-szennyezéshez vezet. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának jelentése szerint a koszovói-háború során a katonai akciók általánosságban véve nem vezettek "ökológiai katasztrófához", ám a terület egyes pontjain "a légi támadások nyomán felszabaduló a veszélyes vegyi anyagok az emberi életet és a vízi élővilágot komolyan veszélyeztető környezetszennyezést okoztak" [10].

    A brit kormány megnevezett négy olyan helyszínt, ahol meggyőződése szerint Irak vegyi és biológiai anyagokat állít elő. Feltételezhető, hogy ezek lesznek a bombatámadások első célpontjai.

    Az 1991-es Öböl-háború a kuvaiti olajipar csaknem teljes pusztulását okozta. Az iraki csapatok több mint 700 olajkutat megsemmisítettek, 60 millió hordó olaj kiöntésre került. Nem csoda, hogy a talaj még 1998-ban is igen erősen szennyezett volt [11]. Irak édesvízkészletének 40%-a a mai napig szennyezett. További 10 millió hordónyi olaj a Vörös-tengerbe került, ami gyakorlatilag elpusztította a partvidék mintegy 1500 km-es szakaszát. Az ezt követő tisztítási munkálatok 700 millió dollárt emésztettek fel.

    Az olajkutak 9 hónapig égtek, ezalatt a levegő átlaghőmérséklete, a napsugárzást gátló állandó füst miatt, 10 C-kal csökkent. A környezetet ért kárt 40 millió dollárra becsülik. A súlyos légszennyezés okozta elhalálozások számát 1000-re becsülik [12]. Mivel Irak rendelkezik a világ második legnagyobb olajkészletével, egy újabb Öböl-háború esetén az olajlétesítmények megsemmisítése beláthatatlan környezeti károsodást eredményezhet.

    Az 1991-es háború másik káros következménye a kuvaiti szennyvíztisztító telepek lebombázása volt, minek következtében több mint 50 000 m³ tisztítatlan szennyvíz ömlött a Kuvaiti-öbölbe [13].

    Másodszor, az Irak ellen bevetendő fegyverek némelyike erősen környezetszennyező hatású. Ebből a szempontból leginkább az elszegénytett uránt tartalmazó lövedékektől kell tartanunk.

    Az elszegénytett uránt rendkívül nagy sűrűségű, és olyan lövedékekben használatos, amelyek akár páncélzaton, akár megerősített bunkerek, vagy hasonló célpontok falán is képesek behatolni. A lövedék felrobbanását követően szilánkokra hullik, a keletkező füsttel pedig uránoxid kerül a levegőbe. Egyes becslések szerint az első Öböl-háborúban a szövetséges csapatok 290-800 tonna legyengített uránt vetettek be [14].

    A szennyezés okozta károk enyhítése során a szennyezett talajt el kell távolítani, majd radioaktív hulladékként kell kezelni. Az esetleges iraki-háborúban több ezer hektár földterület érhet szennyeződés. Már 200 hektárnyi lőtér megtisztításais 4-5 milliárd dollárba kerül az USÁ-ban.

    A brit Atomenergia Hivatal titkos, ám később kiszivárogtatott "fenyegető dokumentuma" szerint csupán 50 tonna legyengített uránium belégzése további félmillió rákos megbetegedést okozhat a kuvaiti- háborút követő évtizedekben (a számítások alapjául a Nemzetközi Radiológiai Védelmi Bizottság kockázatelemzése szolgált). Köztudott, hogy a elszegényített urán belégzése vesebántalmakat, tüdő- és csontrákot, légzőszervi megbetegedést, központi idegrendszeri rendellenességet, a kromoszómák károsodását és különböző születési rendellenességeket okoz [15].

    Harmadszor, egy újabb háború veszélyeztetné a régió biológiai sokféleségét. A térség biológiai sokféleségéről kevés adatunk van. Keveset tudunk az itt élő hal-, kétéltű- és hüllőfajokról, ugyanis 1979 óta nem készült ilyen jellegű felmérés. Irak vizes élőhelyei ellenben világszerte ismertek gazdag vízi világukról, különösen a vízimadarakról. Ezek közül 33 terület szerepel azon az 1993-ban készült ideiglenes listán, amely a Közel-Kelet nemzetközileg elismert vízi élőhelyeit sorolja fel. Legalább 8 Irakban található emlős- és madárfaj szerepel az IUCN fenyegetett állatfajokat számba vevő, úgynevezett vörös listáján, ezenkívül a terület fontos gyülekező és áttelelő helyként szolgál több mint 60 vízi- és 9 ragadozómadár-faj számára. Kulturális jelentősége is óriási, hiszen a Ma'dan mócsári arab törzs tagjai immár 5000 éve laknak itt [16].

    Más fajok is súlyos veszélybe kerülhetnek. A Globális Környezeti Alap (Global Environment Facility) szerint a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl térsége, az itt található sekély és meleg víznek köszönhetően "a tengeri teknős egyik legfontosabb élőhelye..., amely egyben döntő szerepet játszik az Indiai és a Csendes-óceán észak-nyugati vidékén élő tengeri teknős populációk fenntartásában". A világ hét tengeri teknősfaja közül öt ezen a területen őshonos; mind az öt veszélyeztetett fajnak minősül.

    Az 1991-es Öböl-háborúban az égő olaj melléktermékeként olyan anyagok kerültek a víz felszíni rétegeibe, melyek mérgező hatással voltak a planktonra és a tengeri élő szervezetek lárvaállományára [17]. A tengervíz hőmérséklete csökkent, ennek végzetes hatásait a World Conservation Monitoring Centre állítása szerint leginkább a madarak és a tengeri állatok (vidra, tengeri tehén) érezték. A háború utáni időszak különösen megviselte a fűrészes garnélarák lelőhelyeit. 1991 és 92 között a Szaúd-Arábiai vizekben található garnélarák biomasszája a háború előtti érték kevesebb, mint tizedére esett vissza, a teljes tengeri biomassza pedig mintegy negyedére zsugorodott. A kifogott garnélarák mennyisége a Bahraini vizeken 50%-kal esett vissza [18].

    Természetesen a háború élővilágra gyakorolt hatásának vizsgálatakor nem hagyhatjuk szó nélkül a lehető legrosszabb eshetőséget: a várható civil áldozatok, sebesültek, eltűntek és gyászolók tömegeit. A környezetvédő számára az emberi közösségek felszámolása, a népesség kitelepítése legalább olyan fontos, mint a háború törékeny ökoszisztémára gyakorolt káros hatásai.

    A második világháború óta kitört fegyveres konfliktusok halálos áldozatainak több mint 80%-a civil volt. A napjainkban dúló háborúk miatt ma körülbelül 18 millió menekült van világon, további 24 milliót pedig saját országán belül kényszerítettek lakóhelye elhagyására. Az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala szerint utóbbiak 80%-a nő és gyermek. A háború a családok felbomlásához, az oktatás összeomlásához, valamint a civil lakosság helyzetének pszichológiai és szociális elviselhetetlenségéhez vezet.

    Az 1991-es Öböl-háború, a gazdasági szankciók, valamint Szaddam Husszein elnyomása következtében Irakban ma hozzávetőleg 5 millió menekültről, és további 1 millió lakóhelye elhagyására kényszerített személyről (kurdok, Ma'had mocsári arabok) tudunk [19].

    Szárazföldi invázió esetén a polgári áldozatok számát 30 és 40 000 közöttire becsülik. A legveszélyeztetettebb népcsoport a kurd és a siíta.

    A FENNTARTHATÓSÁG ELUTASÍTÁSÁNAK ÖRDÖGI KÖRE

    Számos elemző tart attól, hogy az Irak elleni katonai beavatkozás további veszélyforrásokat teremt: megbontja a régió egyensúlyát, precedenst teremt az egyoldalú beavatkozásra, és teret enged a bosszúvágytól fűtött erőszaknak. Az egyik elképzelés szerint Irak újból megtámadja Izraelt (mint az első Öböl-háború idején), Izrael pedig válaszlépéseket tesz (legrosszabb esetben atombombát vet be). Ami a háború utáni rendezést illeti, Irak könnyen három részre szakadhat: egy shia, egy szunnita és egy kurd fennhatóság alatt lévő területre [20]. Törökország már korábban kifejezte, katonai lépéshez folyamodik, amennyiben Észak-Irakban kikiáltják a független kurd államot. Irán hasonlóképpen szívesen fogadná, ha véget vethetne iráni szunnita ellenzéki mozgalom iraki támogatásának. Jordánia szintén kifejezésre juttatta, hogy nem riad vissza fegyveres erő alkalmazásától, amennyiben nagyszámú iraki menekült kívánna átkelni a határon [21].

    A konfliktus elmélyülésének és kiszélesedésének veszélye igenis reális ebben az állig felfegyverzett régióban. A Föld Barátai kampányt indított a nemzetközi jog, az emberi jogok, és a környezet tiszteletben tartása, valamint a fenntartható fejlődés érdekében. Bolygónk jövője a nemzetközi jog elfogadásán és tiszteletben tartásán múlik. Az Egyesült Államok részéről tapasztalt egyoldalúság ezzel teljesen ellentétes irányba mutat, mely könnyen más országok számára is precedens értékű lehet. Az Irak elleni háború új lendületet adhat a fundamentalista és terrorista szervezetek anyagi és létszámbéli növekedéséhez, a bosszú és az erőszak ördgi körébe taszítva az egész világot. Ilyen körülmények között a fenntartható fejlődésnek a szegénység elleni küzdelemben, a gyermekkori elhalálozások csökkentésében , az olajfüggőség megszüntetésében és a vízhiány enyhítésében játszott szerepe szükségszerűen csorbát szenved.

    VÉGKÖVETKEZTETÉS

    Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy az Irak elleni esetleges katonai fellépésnek milyen hatásai lesznek a természetes környezetre, vagy az itt élő emberekre. Véleményünk szerint azonban a konfliktus következményei
várhatóan igen súlyosak lesznek. Nem arra a kérdésre igyekeztünk választ adni, hogy jogos-e Irak megtámadása. Az igazságos háború egyértelmű ismérve, hogy több pozitív hatása van, mint negatív. Ezért, mivel demokráciában
élünk, jogunk van, hogy követeljük: választott vezetőink mérlegeljék a háború kockázatait és káros következményeit, hozzák nyilvánosságra a rendelkezésükre álló bizonyítékokat, és tegyék világossá, miért kell vállalnunk a háború kockázatát.

    A fentiekben felsorolt bizonyítékok alapján a Föld Barátai véleménye szerint az Irak elleni háború nem megalapozott. Az amerikai a brit vagy a háborút támogató többi kormány vajon eddig miért nem reagált ezekre az egyértelmű bizonyítékokra?